ACTA TRIBUNALIA

A Győri Egyházmegyei Bíróság kánonjogi szakfolyóirata
HU ISSN 037 772 9224
Felelős kiadó: Győri Egyházmegye
Főszerkesztő
Dr. Pődör Lea

2018/VI. szám

***

Maróti Gábor

Az alapítványi vagyonra irányuló egyházi vagyonkezelési kánonjogi elvei

Mivel a marcalvárosi (tervezett) beruházás a lakosság egészséges élethez fűződő indokolt igényét érinti, az egyházi vagyonkezelő köteles elősegíteni a világi törvények mellett a közjóra és az egyház elveire vonatkozó értékek őrzését:

„A vagyonkezelők (…) tartsák meg pontosan a munkára és a népjólétre vonatkozó világi törvényeket is, az egyház által adott elvek szerint.” (vö. CIC 1286.k. 1.) A tervezett természetkárosítás ezzel ellentétes magatartást jelentene az egyházi vagyonkezelő részéről.

Kérdés: az alapítványi vagyon egyházi vagy világi vagyonkezeléssel jár?

Amennyiben egyházi vagyon kezeléséről van szó, a vagyonkezelő (alapítvány kuratóriuma és annak elnöke) köteles évente zárszámadást beterjeszteni az egyházmegye gazdasági tanácsához

vö: CIC 1287.k. 1.§ „Az ellenkező szokás elvetésével azok a bármiféle egyházi javakat kezelő személyek, akár klerikusok, akár világiak, akik a megyéspüspök kormányzati hatalma alól nincsenek törvényesen kivéve, évente kötelesek számadást beterjeszteni a helyi ordináriusnak, aki azt vizsgáltassa át a gazdasági tanáccsal.”

Ez a törvény a megyéspüspököt és a vagyonkezelő klerikust egyaránt kötelezi! Amennyiben egyházi javakról van szó, a számadási kötelezettség elmulasztása büntetendő, ha nem egyházi javakat igazgat a klerikus, a megyéspüspök engedélye és természetesen erkölcsi és tanbeli iránymutatásainak figyelembe vételével és pontos érvényesítésével nyílik erre lehetőség megengedett kereteken belül.

Amennyiben az alapítványi vagyon nem egyházi, tehát világi vagyon, a klerikusnak tilos annak a kezelését elvállalni az ordinárius engedélye nélkül:

„(…) Ordináriusuk engedélye nélkül ne vállalják a világiak javainak igazgatását, vagy olyan hivatalokat, amelyek számadási kötelezettséggel járnak.” (CIC 285.k. 4.§)

Plébániai vagy egyházi alapítvány részéről mindaz ami nem szerepel az alapító okiratban (pl. javak elidegenítése, létesítményfejlesztés, építkezés) rendkívüli vagyonkezelésnek minősül.

A klerikus és az ordinárius ebben az esetben köteles meghallgatni az egyházmegyei vagyonkezelő tanácsot. vö. CIC 1277.k.)

A vagyonkezelő érvénytelenül hoz olyan intézkedéseket, amelyek meghaladják a rendes vagyonkezelés határait. (CIC 1281.k. 1.§)

Amnenyiben plébániai alapítványról van szó, ezeket a vagyonkezelési elveket a klerikus vagyonkezelőnek és az ordináriusnak is be kell tartani és be kell tartatni.