ACTA TRIBUNALIA

A Győri Egyházmegyei Bíróság kánonjogi szakfolyóirata
HU ISSN 037 772 9224
Felelős kiadó: Győri Egyházmegye
Főszerkesztő
Dr. Pődör Lea 

2023/I. szám

***

Maróti Gábor

A szerzetes intézmény által tulajdonolt ingatlan egyházjogi szabályozása

A szerzetes intézmény által tulajdonolt ingatlan hasznosításával, szerzésével és elidegenítésével összefüggő kérdések megközelítéséhez a legalapvetőbb tényező az egyházi közérdek fogalma (boni communis Ecclesiae). Tiszteletben tartva a szerzés tényét, az egyházi hatóság (ecclesiasticae auctoritati) rendelkezik azzal az illetékességgel, ami a krisztushívők (akár egyes esetben, akár társulatokba tömörülve) sajátos jogainak érvényesítését érinti. (Vö. CIC 223. kánon 1. és 2.§) Valamennyi krisztushívőnek figyelembe kell vennie az egyházi közérdeket és a joggyakorlatot irányító egyházi hatóság a területi részegyházban az ordinárius.

A szerzetes intézményekre jellemző bizonyos exemptio a II. Vatikáni Zsinatot követően már nem privilégium, hanem leginkább arra vonatkozik, ami a szerzetes intézmény belső rendjét illeti, tehát az exemptio iránya nem külső, hanem belső; valamint nem általános, hanem a Szentszék közigazgatási intézkedése egyes esetekben az egész Egyház javára. Ezért a szerzetes intézmény elkülönültségét kánonjogilag csak úgy értelmezhetjük, hogy a saját statutumának belső, közösségi életre kiterjedő fórumán élvez kivételt a területi ordinárius hatalma alól, de valamennyi kormányzati és apostoli tevékenységeben a megyéspüspök felügyelete és hatalma alatt működő közösségként, engedelmesen kell megélnie a megszentelt élet választott formáját. A püspökök tevékenységét elemző extrakodikáris joganyag rendezi a szerzetes intézmény és a területi ordinárius hatalmi és normaérvényesítési alakzatát; eszerint a nyilvános tevékenységben és az apostoli tevékenységben valamennyi szerzetesrend a területtel rendelkező megyéspüspök territoriális kormányzati jogképességének megfelelően köteles a küldetését teljesíteni (Vö. CD 35, 3-4; Ecclesiae Sanctae, 1966. VIII. 6. I, 23-26 [AAS 70, 1978, 473-506).

A kérdéses ingatlan nemcsak a vele egy épülettömbben elhelyezkedő egyházi intézmény összefüggésében, hanem önállóan is „nyilvános” valamint „apostoli” tevékenység fóruma, ugyanis az épületben jelenleg helyet kapó otthon és kollégium nyilvános és apostoli küldetést folytató intézmény. Ennek bármilyen módosítása a megyéspüspök autonóm egyházkormányzati hatalmát érinti; tehát a szerzetes intézmény jogképtelen arra, hogy önállóan, az egyházi hivatal (ordinárius) engedélye nélkül megváltoztassa az érintett ingatlan nyilvános és apostoli karakterét.

A Szent Orsolya Rend nem klerikus intézmény, tehát nincs apostoli tevékenysége, azonban a tulajdonát képező ingatlanban történő apostoli munka elsősorban a területi ordinárius hatalma alá vont tevékenység. A megszentelt élet intézményeire vonatkozó legalapvetőbb egyházi törvény valamennyi szerzetest a megyéspüspök kormányzati hatalma és tanítói feladata alá helyezi, amely iránt készséges engedelmességgel tartoznak (Vö. CIC 678. kánon 1.§).

A szerzetes közösség házai alapításakor a megyéspüspök engedélyére van (volt) szükség. Ez a beleegyezés (consensus Episcopi) az egyházi törvények szerint tartalmazza, magában foglalja azt a kötelességet, hogy az intézmény (rend) a saját hivatásának és a beleegyezési feltételeknek megfelelően gyakorolja a megszerzett jogait (vö. CIC 611. kánon 2. pont); tehát a megszerzett ingatlannal kapcsolatban a tulajdonjogtól függetlenül, kizárólag a megyéspüspök rendekezik azzal a jogképességgel, hogy a korábbi Consensus Episcopi (alapítási beleegyezés) feltételeitől eltérve, az ingatlant másik szerezetesrend használatába adják, amellyel ez a Consensus Episcopi nem történt meg a kánonjogilag rendezett, megfelelő normatív körülmények között: „Hogy egy szerzetházat a létesítés célkitűzéseitől eltérő apostoli munkára szánjanak, szükséges a megyéspüspök beleegyezése (…)” [CIC 612. kánon)

A vizsgált helyzetben érintett rend az általa tulajdonolt ingatlan hasznosítását nem az eredeti Consensus Episcopi (beleegyezés) hatályának megfelelően kívánja tovább hasznosítani, ugyanis ezt csak rendi keretek között tehetné meg (szintén ordináriusi engedéllyel), hanem egy másik szerzetes intézmény kezelésébe kívánja adni. Ez a territoriális jogképességgel rendelkező ordinárius engedélye nélkül nem lehetséges. Figyelembe véve az idézett törvényeket és szent kánonokat, nem szükséges a nagyobb szerzetes elöljárókkal történő egyeztetés sem, hanem a Consensus Episcopi hatályára történő hivatkozással egyszerű leiratban kell közölni az elutasító ordináriusi döntést.