ACTA TRIBUNALIA

A Győri Egyházmegyei Bíróság kánonjogi szakfolyóirata
HU ISSN 037 772 9224
Felelős kiadó: Győri Egyházmegye
Főszerkesztő
Dr. Pődör Lea 

2019/II. szám

***

Maróti Gábor

A rítusváltás folyamatának kánonjogi normatív keretei

Nincs törvényes akadálya annak, hogy a latin részegyházban keresztelkedett krisztushívő a bizánci liturgikus hagyomány keretében vegyen részt a szentségi üdvrend ünneplésében, azonban mindkét jogrend lehetőséget biztosít a rítusváltásra. Amennyiben nem a más rítusú házastársának jogilag önálló státuszú részegyházhoz rendelt liturgikus közösségébe kíván rítusváltással átlépni, latin rítusú római katolikusként a CIC 112. kánon 1. § 1. pont értelmében a keresztség felvétele után más, jogilag önálló, rítus szerinti egyházba azok a személyek kerülnek át, akik erre az Apostoli szentszéktől engedélyt kapnak. Mivel Szent II. János Pál pápa 1992. november 26-án egy kihallgatás alkalmával kiadott egy hivatalos választ erre a kérdésre, ennek a válasznak törvényként történő kihirdetése (AAS 85, 1993,81) alapján a szentszéki engedély megadottnak tekintendő, ezért a rítusváltásra vonatkozó (nem vegyes házasság esetén felmerülő) kérést nem szükséges az Apostoli Szentszékhez felterjeszteni, de a Törvényhozó továbbra sem zárja ki ennek lehetőségét. Ebben az esetben Magyarország Apostoli Nunciusán keresztül kell kezdeményezni a kegy kérését. Amennyiben nem kíván élni az Apostoli Szentszékhez folyamodás lehetőségével, az AAS 85,1993,81. számú rescriptum értelmében; és olyan keleti rítusú részegyházba kíván átlépni, amelynek az adott területen saját részegyháza van, szükséges mindkét érintett ordinárius írásbeli hozzájárulása. A latin rítusú, felszentelében nem részesült krisztushívő ordináriusa az a püspök vagy más vele egyenlő elbírálás alá eső főpásztor, aki a hívő lakhelyének a területi ordináriusa; tehát a CIC 107. kánon 1. § értelmében a saját ordinárius (aki rítusváltás esetén illetékességel rendelkezik a latin fél részéről) a lakóhely vagy pótlakóhely szerinti megyéspüspök vagy más vele egyenlő elbírálás alá eső személy. Amennyiben a saját ordinárius és a keleti rítus szerinti ordinárius írásbeli engedélye megszületik, a rítusváltást a hatályos rendelkezések alapján (Cleri sanctitati motu proprio 13.k.: AAS 49, 1957, 439) a keresztelési hely saját ordináriusa jegyzi be a kereszteltek anyakönyvébe.