ACTA TRIBUNALIA

A Győri Egyházmegyei Bíróság kánonjogi szakfolyóirata
HU ISSN 037 772 9224
Felelős kiadó: Győri Egyházmegye
Főszerkesztő
Dr. Pődör Lea 

2020/VII. szám

***

Maróti Gábor

A plébániák pénzügyi-gazdasági felülvizsgálatának kánonjogi módszerértelmezései és keretei

Az egyházközség jogi személy (persona iuridica). Az Egyházi Törvénykönyv javak kezelését szabályozó szakasza (Lib. V tit II- / Can 1281. 3.§) a jogi személy hibás vagyonkezelői műveletekre vonatkozó felelősségét a következőképpen határozza meg: „A jogi személy nem tartozik felelősséggel a vagyonkezelők által érvénytelenül hozott intézkedésekért (…)”.

Ez azt jelenti, hogy az egyházközség számára törvénytelen (tehát orvosolandó) minden olyan vagyonkezelői tevékenység, amely nem megfelelő számviteli és bizonylati rendben (érvénytelenül) történik. Az egyházi vagyonjog a számviteli normaérvényesülés részleteit a részegyházi hatáskörbe utalja; ez a fórum jelenleg a Megyéspüspök és a Gazdasági Bizottság által szabályzatként kihirdetett dokumentum, ami a számviteli rendet a jogi személyiséggel rendelkező részegyházi struktúra (pl. egyházközség) nevével jelzett számlák vezetéséhez és archiválásához köti. Azok a vagyonkezelői (plébánosi, megyéspüspöki, templomigazgatói) műveletek, amelyek nem rendelkeznek megfelelő számviteli háttérrel, a vagyonkezelésre vonatkozó kánonjogi normák alapján – az 1281. k. 3.§ összefüggésében – érvénytelenek, tehát az egyházközségnek csak abban az esetben van joga a formális törvénytelenség fenntartására, ha azt az ordinárius egyedi intézkedésével lehetővé teszi (ebben az esetben is csak bizonyos esetre, meghatározott céllal, a Gazdasági Tanács előzetes meghallgatásával). Mivel „a jogi személy nem tartozik felelősséggel”: a vagyonkezelőt terheli az érvénytelen pénzügyi műveletekből keletkező kár elhárítása.

A javak kezelésére vonatkozó általános szabály az ordinárius közbelépési képessége a hanyagság esetén: „(…)épségben hagyva az ordinárius közbelépési jogát a vagyonkezelő hanyagsága esetén” vö. CIC 1279. kán. 1.§. Ebben az értelmezésben a bizonylati fegyelem többszöri vagy tipikus figyelmen kívül hagyása (a fent körülírt számla hiánya) kimeríti a vagyonkezelői hanyagságot.

A hozzám eljuttatott tételes kimutatások tartalmi elemzése nem kánonjogi, hanem gazdasági feladat, tehát a szakértőnek kell mérlegelnie, hogy a felelős vagyonkezelői magatartás milyen mértékben egyeztethető össze több százezer forintos robotporszívó vásárlásával, luxus élelmiszeripari cikkek beszerzésével, több millió forintos, ötvenezer km-es utazások egyházközségek részéről történő finanszírozásához stb.; de ebben a helyzetben kifejezetten aktuális az 1276. kánon 1.§ figyelmeztetése: „Az ordinárius feladata gondosan felügyelni mindazoknak a javaknak a kezelésére, melyek a neki alárendelt hivatalos jogi személyekhez tartoznak.” Amennyiben ezt a felügyeleti jogkört az ordinárius részben vagy egyedi esetre valamely gazdasági hivatali tényező intézményi keretébe utalta, az azt vezető személy gazdasági és vagyonkezelői intézkedésére van szükség, indokolt esetben (pl. törvénytelen vagy érvénytelen, kimutathatóan hanyag vagyonkezelői magatartás esetén).

A vagyonkezelői cselekmények jogcselekmények. Ehhez a tevékenységhez tartozik a pénzügyi műveletek mellett a vagyongazdálkodás és a számvitel. Amennyiben egy természetes vagy jogi személy egy egyházi vagyonkezelő magatartása következtében károsulttá válik, kártérítési igényjogosultságának előzetes elbírálását követően a CIC 128. kánon alapján egyházi bírósághoz fordulhat. Az ordinárius a neki alárendelt egyházi jogi személyek kártalanításával kapcsolatban kereseti igénnyel élhet akár a saját bíróságának fórumán is. A vagyonkezelő a 128. kánon alapján köteles az okozott kárt megtéríteni. A gazdasági szakértők által előadott információk tanúvallomásnak vagy szakértői véleménynek minősülnek az ordinárius által esetlegesen összehívott bírói tanács előtt. Abban az esetben, ha az egyházi bíróság előtt bebizonyosodik, hogy a vagyonkezelő (plébános, templomigazgató, ordinárius stb.) vétkes gondatlanságból, az egyházi hatalom, szolgálat vagy feladat valamely cselekményét törvénytelenül (pl. számviteli érvénytelenségi alakzat keretében) úgy végzi vagy mulasztja el, hogy abból másnak (az általa vezetett jogi személynek) kára származik, az 1389. kánon 2.§ alapján büntetendő: mérlegelési jog nélkül, az ordinárius vagy más rendes, saját és közvetlen egyházkormányzati hatalommal rendelkező hatóság köteles a tényleges büntetés alkalmazására. Előzetes egyszeri figyelmeztetést követően azonnal beáll a kánonban megfogalmazott „vétkes gondatlanság” kitételének hatálya, ami az ordináriust büntetőjogi lépésre kötelezi (ennek elmulasztása az ordináriust terheli gondatlansággal, súlyosabb esetben hanyagsággal).

Amennyiben a károkozás mértékétől függetlenül bebizonyosodik a károk helyrehozatalának szükségessége, az ezzel összefüggő esetleges büntető eljárásban csak első fokon és a perbezárás előtt lehetséges a kártérítés egyházi bíróság közreműködésével történő rendezése. A károsult vagy az ordinárius a CIC 1729. k. 1. § alapján kártérítési keresettel élhet a vagyonkezelővel szemben, amennyiben nem sikerül a vita más fórumán rendezni a törvénytelen vagy érvénytelen vagyonkezelői tevékenységből bizonyítottan keletkezett kárt.