ACTA TRIBUNALIA
A Győri Egyházmegyei Bíróság kánonjogi szakfolyóirata
HU ISSN 037 772 9224
Felelős kiadó: Győri Egyházmegye
Főszerkesztő
Dr. Pődör Lea
2020/II. szám
***
Maróti Gábor
A penitenciárius kanonok felhatalmazásának kánonjogi terjedelme
Hivatalánál fogva rendelkezik azzal a rendes felhatalmazással, hogy az önmagától beálló cenzúrákat maguk után vonó bűntettek vonatkozásában szentségi fórumon feloldozást adjon azokban az esetekben, amikor az elkövetett bűn tartalma nem az Apostoli Szentszéknek fenntartott cselekménytípus és nem történt meg a cenzúra hivatalos kinyilvánítása külső vagy belső fórumon.
A cenzúrák büntető óvintézkedésének a kánonjogi tartalmát az Egyházi Törvénykönyv az 1331-1333. kánon paragrafusaiban tételesen meghatározza.
Ezt a tevékenységét a penitenciárius kanonok az inkardináció szerinti saját részegyházában mindenkivel kapcsolatban saját és rendes jogon gyakorolhatja, beleértve az egyházmegyében tartózkodó idegeneket is. Saját egyházmegyéjének híveit (az ordinárius alárendeltjeit, tehát pl. papjait vagy a területén élő szerzeteseket) az egyházmegye területén kívül is feloldozhatja a fenn nem tartott és ki nem nyilvánított cenzúrák alól.
Penitenciáriusi felhatalmazását nem adhatja tovább más megbízottnak. Akadályoztatása esetén ezekben az esetekben csak az ordináriusnak van joga a szentségi fórumon történő feloldozásra. Ahol van káptalan, ott ebből a testületből kell kinevezni a penitenciáriust.
A cenzúrát csak olyan elkövető esetében szabad elengedni, aki felhagyott a tettére vonatkozó makacssággal. A penitenciárius az ordinárius nevében büntető óvintézkedésekkel pl. vezekléssel gondoskodhat a közjó helyreállításáról. (vö. 1358. k. 1.§) Tevékenysége során közölje, hogy felhatalmazása az ordináriustól származik és az elkövető ennek köszönhetően kaphat feloldozást a cenzúra alól.
Arról a tettesről lehet kimondani, hogy valóban felhagyott a makacssággal, aki a bűncselekményt valóban megbánta és a károkat vagy a botrányt helyrehozta. Amennyiben ez nem történt meg, a feloldozás feltétele, hogy erre komoly ígéretet tegyen. (vö. CIC 1347. k. 2.§)