Maróti Gábor
ALAPVETŐ ETIKA I
PPKE JÁK
A modern etika irányzatai, kérdésfeltevései és megoldási kísérletei
A modern etika a 18–20.
század folyamán kialakuló erkölcsfilozófiai irányzatok összefoglaló
megnevezése, amelyek közös jellemzője az erkölcsi normák racionális
megalapozásának igénye. E korszak etikai gondolkodása elfordul a kizárólag
vallási vagy hagyományelvű legitimációtól, és az emberi ész, tapasztalat és
autonómia szerepét hangsúlyozza. A modern etika központi kérdése, hogy miként
igazolhatók az erkölcsi normák univerzális igénnyel pluralista társadalmi
környezetben. E kérdésre eltérő válaszokat adnak a következményelvű,
kötelességetikai és erényetikai megközelítések.
A modern etikai
irányzatok jelentős része az erkölcsi cselekvést döntési helyzetként írja le,
amelyben különböző értékek és szempontok konfliktusba kerülnek. Ennek nyomán az
erkölcsi felelősség, a szándék és a következmények viszonya kiemelt elemzési tárggyá
válik. A modern etika módszertanilag gyakran támaszkodik fogalmi elemzésre,
gondolatkísérletekre és normatív érvelésre. A gyakorlati etika megjelenése
tovább erősíti az elmélet és a konkrét problémák közötti kapcsolatot. A modern
etikai gondolkodás nem egységes rendszer, hanem egymással vitázó elméletek
dinamikus terepe. E pluralitás lehetővé teszi az erkölcsi problémák több
szempontú és kritikai vizsgálatát.
A modern etika irányzatai
szoros kölcsönhatásban állnak a modern jogtudomány kialakulásával és
fejlődésével. A normák racionalizálásának igénye mind az etikában, mind a
jogban a legitimáció központi kérdésévé válik. A kötelességetikai
megközelítések jelentősen hatnak a jogi felelősség és a jogkövetés elméleti
értelmezésére. A következményelvű etika hozzájárul a jogalkotás
célracionalitásának és a jogpolitikai mérlegelésnek az elméleti
megalapozásához.
A modern etikai viták
rávilágítanak arra, hogy a jogi döntések nem értéksemleges technikai aktusok. A
jogász számára különösen releváns az erkölcsi és jogi normák elhatárolásának,
illetve átfedéseinek kérdése. A modern etika hangsúlyozza az egyéni autonómiát,
amely a jogalanyiság és az alapjogok fogalmában is megjelenik. Az etikai
pluralizmus kihívást jelent a jog számára, különösen a normák általános
érvényességének igazolásakor. A jogi érvelés számos esetben implicit etikai
előfeltevésekre épül, még akkor is, ha ezt nem deklarálja. A modern etikai
elméletek ismerete ezért elengedhetetlen a jogi normák kritikai és reflexív
értelmezéséhez.
MODERN
ETIKA (19–21. század)
1. Friedrich Nietzsche (1844–1900)
Központi fogalom: értékátértékelés, hatalomakarás
Kritikusan szemléli a hagyományos erkölcsi
rendszereket, amelyeket „rabszolgaerkölcsnek” nevez
A morál helyett a kreatív
önteremtés és a hatalom akarása
(Wille zur Macht) válik központivá
Etimológia: „transvaluation” < lat. trans- ’át’ +
valere ’értéket hordozni’
2. Egzisztencialista etika (Kierkegaard, Sartre)
Központi fogalom: szabadság, felelősség, autentikus lét
Kierkegaard
a szubjektív választás etikáját hangsúlyozza („az igazság szubjektív”)
Sartre
pedig azt, hogy az ember „rá van ítélve a szabadságra”, és teljes felelősséget
visel minden tettéért.
Etimológia: „egzisztencia” < lat. ex-sistere
’előlépni, kilépni’
3. Pragmatista etika (William James, John Dewey)
Központi fogalom: gyakorlat,
hasznosság, cselekvési következmények
A jó cselekvés az, amely a gyakorlatban beválik és
előre viszi az életet
Az igazság és a jóság folyamatosan alakuló,
tapasztalati fogalmak
4. Analitikus etika (G.E. Moore, A.J. Ayer)
Központi fogalom: jó meghatározhatatlansága, nyelvi
analízis
Moore szerint a „jó” egyszerű, meghatározhatatlan
minőség (non-naturalizmus)
Ayer és a logikai pozitivisták a morális állításokat
érzelmi kifejezéseknek tekintik (emotivizmus).
Etimológia: „emóció” < lat. emovere ’kimozdítani’
5. Erényetikai újjáéledés (Alasdair MacIntyre, 20.
század vége)
Központi fogalom: erény, közösség, narratív identitás
MacIntyre szerint az erkölcs megértéséhez vissza kell
térni az arisztotelészi erényfogalomhoz
Az ember erkölcsi identitása történetiségből és
közösségi gyakorlatokból nő ki
6. Kommunikációetika (Jürgen Habermas)
Központi fogalom: diskurzus, érv, konszenzus
Az erkölcsi normák érvényessége a szabad és racionális
párbeszédben alakul ki
Csak azok a normák fogadhatók el, amelyek egy ideális
kommunikációs helyzetben minden érintett számára elfogadhatók
Etimológia: diskurzus < lat. discursus ’körbejárás,
eszmecsere’
7. Levinas és a „másik” etikája (20. század)
Központi fogalom: arc, felelősség a másikért
Az etika alapja nem az én, hanem a Másik iránti
végtelen felelősség
A morál az emberi arc közvetlen hívásából fakad
Etimológia: „alteritas” < lat. alter ’másik’.
8. Kortárs alkalmazott etika (20–21. század)
Központi fogalom: bioetika, környezetetika,
technológia etika
A modern társadalom új problémákat termel
A bioetika az élet és egészség kérdéseit vizsgálja, a
környezetetika a természet morális státuszát, a technológiaetika pedig a
mesterséges intelligencia, adatvédelem, autonóm rendszerek dilemmáit
Bioetika,
környezetetika és technológiaetika
Bioetika (gör. bios – „élet”, ēthos – „erkölcs”)
Az orvosi, biológiai és élettudományi döntések erkölcsi
kérdései
A 20. század második felében alakult ki (kulcsnevek:
Van Rensselaer Potter, Beauchamp & Childress)
Fő területei:
élet kezdete és vége (abortusz, eutanázia)
kutatásetika (emberkísérletek, beleegyezés)
géntechnológia és biotechnológia (CRISPR, klónozás)
egészségügyi igazságosság (erőforráselosztás)
Központi fogalmai:
Autonómia (gör. autos – „ön”, nomos – „törvény”): az
egyén önrendelkezési joga.
Jótékonyság - nem-ártás / segítés és ártalom
minimalizálása
Igazságosság (iustitia): méltányos hozzáférés
egészségügyi javakhoz
A bioetika célja, hogy erkölcsi iránytűt adjon a
gyorsan fejlődő orvosbiológiai technológiák között.
Környezetetika
(gör. oikos – „ház, környezet”; ēthos – „erkölcs”)
Az ember és a természeti világ kapcsolatának erkölcsi
státuszát vizsgálja
Az 1970-es években vált önálló diszciplínává (fontos
szerzők: Aldo Leopold, Arne Næss, Hans Jonas)
Fő kérdése:
Csak az embernek van-e „morális státusza”, vagy a
természet (állatok, ökoszisztémák) is önértékkel bír?
Fő irányzatai:
Antropocentrizmus (anthropos – „ember”, centrum –
„középpont”): emberközpontú szemlélet.
Biocentrizmus (bios – „élet”): minden élőlény erkölcsi
jelentőségű
Ökocentrizmus (gör. oikos + kentron): az egész ökoszisztéma
értékének hangsúlyozása
Mélységökológia (Arne Næss): a természet radikális
önértéke.
A környezetetika gyakorlati terepei:
klímaválság, fenntarthatóság, állatjogok,
erőforrás-használat etikája
Technológiaetika
(gör. tekhnē – „mesterség, szaktudás”, logos – „tan,
értelem”)
az ember és technológiai rendszerek közti viszony
erkölcsi kérdéseit tárgyalja Már Heidegger és Ellul is foglalkozott vele
Modern szerzők: Hans Jonas, Luciano Floridi, Nick
Bostrom
Kulcskérdései:
a technológia hogyan alakítja az emberi döntéseket,
szabadságot és felelősséget?
Fő témái:
Mesterséges intelligencia etikája: algoritmikus
torzítás, autonóm rendszerek felelőssége, átláthatóság
Adatetika (lat. datum – „adott”): adatszuverenitás, privacy,
digitális önrendelkezés
Robotetika: autonóm gépek morális státusza és
ember–robot együttműködés
Technológiai felelősség (Jonas „felelősség-parancsa”):
a technológia hosszú távú hatásainak
előrelátása
A technológiaetika célja, hogy a gyors innováció ne
veszélyeztesse az emberi méltóságot, társadalmi igazságosságot és a
fenntartható jövőt
