Contactus Nominalis
időszakosan megjelenőonline tudományos folyóiratÜzemeltető:Contactus Nominalis tudományos folyóiratFőszerkesztő:Dr. Palotay Alfréd
Kapcsolat: [email protected]HU ISSN 3003 - 9819
Maróti Gábor
A győri székesegyház középkori és kora-barokk orgonatörténete
A magyarországi hangszertörténeti emlékek vonatkozásában időben alapvető elválasztó vonal az 1241-42 és 1285-ben lezajló tatárjárás, ami feltételezhetően olyan mértékű pusztítással járt, ami biztosan megsemmisített vagy megrongált minden középkori hangszert (lásd Rogerius kanonok, Siralmas ének). Nem tekinthetjük kiártnak, hogy a 11. század elején épült győri székesegyház rendelkezett a korra jellemző orgonával (Szigeti Kilián az 1254-63 között szolgáló II. Omodé püspök egyházkormányzatához társítja az orgonatörténet győri kezdetére irányuló óvatos feltételezését), azonban zenetörténeti adattal alátámasztott módon (középkori káptalani számadáskönyv, Házi Jenő, Bedy Vince) csak azt jelenthetjük ki biztosan, hogy Bakócz Tamás püspök (1486-94) idején már létezett egy orgona a székesegyházban. Ez a hangszer a korra jellemző instrumentális adatok alapján többféle is lehetett. Az európai analógiák alapján talán kizárhatjuk, hogy ez egy hydraulis lett volna, mert ezek templomi liturgikus alkalmazásáról nem rendelkezünk regionális zenetörténeti adattal (R. Lunelli), azonban a 15. században már nemcsak a regiszter rekeszek nélkül épített nagy blockwerkek léteztek (az alaphangot, annak kvintjét és oktávját és a kvint oktávját valamennyi sorban egyszerre megszólaltató progresszív sípbőségű korai orgonák, pl. Halberstadt, Magdeburg, Lübeck); hanem önálló regisztermegszólaltatást lehetővé tevő, akár függesztett mechanikával a manuál alsó hangjait lábbal megszólaltatható pedállal (első ilyen hangszer Sundre auf Gotland 1370-ből) épült orgona is elképzelhető. A győri orgona építéstörténetére irányuló zenetörténeti hipotézist árnyalja az a tény, hogy Szathmáry Ferenc püspök 1508 előtt egy orgonát hozott az általa, védőszentje tiszteletére épült kápolnába. Ebből két következtetést állíthatunk fel. Vagy egyszerre két orgona állt a székesegyházban (Szigeti Kilián ezt feltételezi), vagy hangszercsere történt. Ebben az esetben az első orgonát valószínűleg nem a 15. század legvégén építették, hanem évtizedekkel korábban, mivel a cserét elsősorban az elhasználódás indokolhatta volna. A hangszer(ek) az 1592-ben történt vizitációs jegyzőkönyv szerint még biztosan létezett.
A kora-barokk zenetörténeti időszakkal párhuzamosan Győr végvári ütközetek helyszíneként ismert és ez a helyzet meghatározta az orgonatörténeti körülményeket is. A 16. században épült (egyik) orgona létezéséről közvetett információnk van: a káptalan és az ordinárius közötti kánonjogi, vagyonkezelési szervezés pontatlansága miatt előfordult, hogy az orgonista nem jutott a javadalmához, ezért a leírások szerint volt olyan alkalom, hogy nagy ünnepen nem szólt a templom orgonája (Bedy). A feltételezhetően blockwerk típusú késő-középkori hangszer a 17. században zeneirodalmi és hangszerkezelési okok következtében már olyan szinten elavult és használati alkalmazásában talán elméletileg is megközelíthetetlen állapotúvá vált, hogy minden körülmény és zenetudományi információ azt támasztja alá, hogy a 17. század harmadik harmadában megtörtént a hangszer cseréje. Ez az első tudományos adattal dokumentált orgonaváltás a győri székesegyház történetében. Bedy Vince forrása (Szabados B.) alapján ezt a hangszert Sennyey István boszniai, majd váci, veszprémi, végül 1630-35 között győri megyéspüspök szerezte be 1635 előtt és 1688-ban még állt („kísérte az éneket az a kellemes hangú orgona, melyet Sennyey vett Augsburgban” vö. Szabados B.). Ezzel a hangszerrel kezdődik a győri székesegyház kora-barokk orgonatörténete.